VULKÁN főnév -t, -ok, -ja, (
régies) volkán
Tűzhányó (II).
Forrongó, kialudt v. →
kiégett vulkán; működő vulkán; →
kialszik a vulkán. A vulkán kitört. □ A volkánok kifáradnak, De nem az én tüzeim. (Kisfaludy Sándor) A csattanástól rengett a föld, mintha kitörni készülő vulkánok dúlnák mélyeit. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben) □ Egyszer volt vulkán ez a föld, Erő és láva ez a föld, Mikor a harag, bosszu és cél Összeállott. (Ady Endre)
- Szólás(ok): (irodalmi nyelvben) vulkánon táncol: esztelen könnyelműséggel él, tobzódik, nem törődve a bármely percben bekövetkezhető veszéllyel.
- Szóösszetétel(ek): vulkánkitörés; vulkánkőzet.