Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Állat, kül. kutya, róka, sakál> hosszan elnyújtott, éles, magas, panaszos hangot hallat. A kutyák egész éjszaka vonítottak. □ A nádas rókája vonít esthajnalon. (Tompa Mihály) Kiült [a kutya] az út közepire, úgy vonyított. (Gárdonyi Géza) Kutyák vonítanak a holdra fel. (Juhász Gyula) A szomszédban egy kutya vonított a teleholdra. (Kosztolányi Dezső)
2. (rosszalló) <Ember> ehhez hasonló hangon, rendsz. ijedtében elnyújtva kiált v. kiabál. Fájdalmában vonított, mint a kutya. Szerettem volna vonítani, annyira nem tetszett, annyira ellenszenves volt hallani. □ Hány mesterlegény dőlt a nagy országút árkai mellé s hányféle hangon vonított ég felé. (Vas Gereben) Jónás émelyegve s étlen | tovább üvöltött a büzös sötétben, | s vonítva, mint a farkas a veremben, nyögött (Babits Mihály) Elkezdtünk mind a ketten vonítani, mint a sakálok, míg el nem cipeltek sárosan, véres szájjal. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Természeti jelenség> hosszú, ijesztő, elnyújtottan magas hangot ad. A kéményben vonít a szél. □ Alattam a tenger vonít. (Ady Endre)