Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VONATPÁR
VONATSZERELVÉNY
VONATSZERTÁR
VONATVEZETŐ
VONÍT [1]
VONÍT [2]
VONÍTÁS
VONÓ
VONOGAT
VONOGÓ
VONÓHOROG
VONÓKÉS
VONÓKÖTÉL
VONÓRÚD
VONÓS
VONÓSNÉGYES
VONÓSZÉK
VONÓVEZETÉS
VONSZALÉK
VONSZOL

VONÍTÁS főnév -t, -ok, -a, (tájszó) vonyítás (hangutánzó)
  • 1. A vonít [1] igével kifejezett cselekvés, hangmegnyilvánulás; az a tény, hogy vmely állat, kül. kutya, vonít. Micsoda vonítást vittek véghez! □ A kutya … föltartván a fejét, … idegen hangon hosszú, szomorú vonyításba kezd. (Tömörkény István) Zokogva, keserves vonítással iramodik el. (Karinthy Frigyes)
  • 2. Az így keletkező magas, elnyújtott, kellemetlen hang. A kutyák elnyújtott vonítása hallatszott. □ A gazdátlan, egyedül maradt házőrző ebek sejtő vonítása hallik. (Jókai Mór) Kerekesék kutyája … fölnyújtja nyakát az égnek. Egy időben a torkából hosszú félelmetes vonyítás tör elő. (Tömörkény István)