VOLONTŐR főnév -t, -ök, -je [e] (
1945 előtt)
Olyan személy, aki többnyire magasabb képzettség (érettségi) megszerzése után ingyen v. csekély díjazásért munkát vállal, vmely szakmában, hogy munka közben a szakmai ismereteket elsajátítsa, a fogásokat ellesse. □ A jobb házból való leányok
egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak, hogy egy pár hónapig déltájban ott szorgoskodjanak mint volontőrök a konyhán. (Mikszáth Kálmán) || a. (
hírlapírás,
régies) Rendsz. fizetéstelen, kezdő hírlapíró; újságíró-gyakornok.
- volontőri; volontőrködik; volontőrség.