VONALZÓ főnév -t, -ja
Fából, fémből v. műanyagból készített, sima és többnyire egyenes élű eszköz, amely vonalozás közben a ceruza v. a toll hegyének irányítására való.
Beosztásos vonalzó; →
fejes vonalzó; görberajzoló, hajlékony, háromszögű, léptékes, mérnöki vonalzó; →
T-vonalzó. Vonalzót és körzőt használ.
Vonalzóval vonalat húz. □ Egyik ablak melletti asztalon vonalzó, körző hevert. (Kuncz Aladár) A rajzoló fiatalember
vonalzót vetett át a papíron, és nyugodt, gépies mozdulatokkal vízszintes vonalakat húzott. (Nagy Lajos)