VONATKOZTAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (
választékos)
- 1. <Kijelentést, észlelést> kapcsolatba hoz vkivel, vmivel. Magára vonatkoztat vmit. Amit fél füllel hallott, azt a barátjára vonatkoztatta. □ A rosszul alkalmazott közmondás zavarba hozta az igazgatót és mindenkit. Nem tudták
kire, mire kell vonatkoztatni. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (hivatalos) Vmit vonatkoztat vkire, vmire: vmely rendelkezésnek, szabálynak az érvényét kiterjeszti rá. Próbáljuk ezt a törvényszerűséget erre az esetre vonatkoztatni. Főnöke a legutóbb kiadott rendeletet őrá is vonatkoztatta.
- vonatkoztatás; vonatkoztató; vonatkoztatott.