VONAGLIK ige -ok, -asz, -ott; -anék, -anál, -ana; -ani (felszólító mód nem haszn.) (
választékos)
- 1. tárgyatlan <Személy, állat v. testrész vmely, rendsz. fájdalmas külső v. belső hatásra> görcsösen rángatódzik. Vonaglik a fájdalomtól, a félelemtől, a kéjtől, a kíntól. Vonaglott haláltusájában. Ajka görcsösen vonaglott. Arcának minden izma kínosan vonaglott. Rettenetes görcsökben vonaglik. □ Kerek és barna arca fájdalmasan vonaglik. (Gárdonyi Géza) Szája vonaglott az undortól. (Kosztolányi Dezső) Kövér polgárarca rettenetes kínokban vonaglott. (Karinthy Frigyes)
- 2. tárgyas Utolsó(ka)t, végső(ke)t vonaglik: halálán van, haláltusája a végéhez, befejez(őd)éshez közeledik. □ A farkas utolsót vonaglott térdei alatt. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: átvonaglik; belevonaglik; felvonaglik; megvonaglik; végigvonaglik.
- vonagló.