VÍZTELENÍT [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
Általában víztelenné, ill. vízmentessé (1a, 2) tesz vmit.
- 1. (műszaki nyelv) <Vmely tárgyat, építményt, helyet, területet> az ott levő víztől megszabadít, mentesít; az ott levő vizet elvezeti, eltávolítja; vízmentesít (1a). Víztelenítették a Margithíd megrongált pillérét. Első dolga volt a falakat, pincéket vízteleníteni. || a. (műszaki nyelv) <Központi fűtés, vízvezeték csöveit, hálózatát, kazánt stb.> a víztől mentesít(i) (2); leereszti, kiüríti belőle a benne levő vizet (javítás végett, fagyveszély v. más ok miatt).
- 2. (vegyi ipar) <Vmely anyagot a benne levő, fizikailag v. vegyileg kötött víztől megszabadít; a benne levő vizet kivonja belőle; vízmentesít (2). A tiszta szeszt víztelenítik.
- víztelenített; víztelenítő.