VALLÁSERKÖLCSI [s-e] melléknév
Vmely vallás tanításain alapuló erkölccsel kapcsolatos, arra vonatkozó v. aszerint megítélt.
Valláserkölcsi alapelvek, magatartás, megítélés, szempont, tartalom. □ Vannak szent és szenteskedő
lelkek, akik valamely költemény becsét a benne
felhalmozott valláserkölcsi tanulságtól
mérik. (Arany János)