Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy, állat>, aki, amely vizet hord. Vízhordó asszony; vízhordó csacsi. □ Vízhordó hajadonok énekeltek a kútra járván régi vad ütközetről. (Jókai Mór) A vízhordó emberek a várbeli kőmedencébe hordták a vizet. (Gárdonyi Géza) || a. Víz hordására való. Vízhordó edény, veder, zsák; vízhordó kocsi, lajt. □ Térdig érő sárban vontatták görnyedten a vízhordó szekeret. (Kuncz Aladár) Kivette a vízhordó dézsából a keresztrudat. (Móricz Zsigmond)
II. főnév
1. (irodalmi nyelvben) Víz hordásával megbízott, ezzel foglalkozó személy, rendsz. szolga. □ A vízhordók kötelessége volt oltani. (Jókai Mór) Szolgáló, szakácsné, vízhordó , mind szíves készséggel fogadta az új rendet. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, népies) Az egyívású malacok v. más apró háziállatok között a legsatnyább, növésében a többitől elmaradott.