VIZELET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé
választékos)
A vesék váladéka: a (húgy)hólyagban összegyűlő és onnan a húgycsövön át kiürülő sárgás folyadék; húgy, pisi.
Gennyes, tiszta, véres, zavaros vizelet; (
bizalmas,
tréfás)
érzem a vizeletemen: az az érzésem, gyanúm, sejtésem.
Érzem a vizeletemen, hogy rövidesen pénzt kapok.
- Szóösszetétel(ek): vizeletbőség; vizeletcukor; vizeletcsurgás; vizeletelapadás; vizelethajtó; vizeletrekedés; vizeletszorulás; vizeletürítés.
- vizeleti; vizeletű.