VIVÁTOZ ige -tam, -ott, -zon (
régies)
- 1. tárgyatlan Vivátot, éljent (II. 1) kiált(oz); éljenez (a). □ Víg hanggal zengedez a kunyhó s palota, Vívátoz a nemes, tapsol a robota [a jobbágy]. (Csokonai Vitéz Mihály) A parasztság
hazaszéledezett; az ispán alig bírta őket visszafogdosni, hogy legyen, aki vivátozzon a méltóságos uraknak. (Jókai Mór)
- 2. tárgyas Viváttal üdvözöl, köszönt vkit, vmit; éljenez. □ Egy-egy új csoport jött a maga jelöltjeit vivátozva. (Jókai Mór) Egyre vivátozták a nevemet. (Tolnai Lajos)
- vivátozás; vivátozó.