VITÉZKEDÉS [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a vitézkedik igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki vitézkedik.
- 1. (régies) Katonáskodás, hadakozás; vitézi (1) élet.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos) Szájhősködés, hősködés, hetvenkedés. Ismerem már az ilyen vitézkedést. Ez csak afféle vitézkedés, nem kell komolyan venni! □ A királyi biztos
azt mondta neki a vitézkedésre, hogy "jól van, kísértse meg méltóságod". (Jókai Mór) Az elérzékenyedés pillanataiban is fenntartja
éber elméje s valami vitézkedés. (Ambrus Zoltán)
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vhol való szereplés, vmely módon való helytállás. Na, hogy sikerült az ottani vitézkedéstek? Erre a vitézkedésükre nem nagyon lehetnek büszkék.
- vitézkedési; vitézkedésű.