VISSZAVITEL [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A visszavisz igével kifejezett cselekvés, ill. az a cselekvés, hogy vmit, vkit előbbi helyére visznek, visszavisznek, visszajuttatnak vhová.
A kölcsönkért könyv visszavitele; a gyermekek visszavitele szüleikhez. □ Elmondott őszintén mindent, miként került az ő menyasszonya
Pongrácz István kezébe túsz gyanánt Estella helyett s hogy egyedüli mód hozzájutni az Estella visszavitele. (Mikszáth Kálmán)