Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
VALAKI névmás (határozatlan és vonatkozó) és főnév
I. névmás. határozatlan (főnévi) (rendsz. mellékhangsúlyos szóként, ritk. kiemelő hangsúllyal)
1. Meg nem határozott v. meg nem határozható ismeretlen személy. Valaki elvitte a kalapomat. Valaki kifecsegte a titkot. Vigyázz, ott jön valaki. □ Ha valaki megsérti [a fiút], kiállok érte. (Mikszáth Kálmán) Hajába rózsát tűzött, Valakit várt nagyon. (Juhász Gyula) A fekete sötétben valakik fölkeltek és kimentek [a szobából]. (Móricz Zsigmond)
2. <Több közül> valamelyik személy; egy, egyik. Jöjjön onnét valaki segíteni! Közülünk valaki elárult minket. □ Mindenki érzé, hogy itt valakinek szólni kell, de annyi száz közől senki sem akart valakivé lenni. (Vas Gereben)
3.* Valaki, aki ..: az, aki Olyan arcot vágott, mint valaki, akinek nem tetszik a dolog. □ Kapitány úr, tessék helyet foglalni, mondta [a kalaposnő] boldogan, mintha végre-valahára megérkezett volna valaki, akit már nagyon régen várt. (Krúdy Gyula)
4. (bizalmas, tréfás) Az a személy, akihez a beszélő szól <te, ill. maga v. ön helyett>. Jaj, de szép ma valaki! □ Aha, incselkedett [Akli] vissza, elpirult valaki. (Mikszáth Kálmán)
5. Általános alanyként, gyak. a beszélőt v. a megszólítottat v. vmely határzott személyt jelölő névmás helyett> az ember. Aztán legyen valaki udvarias, így bánnak vele. □ Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel: Óriás szunyognak képzelné valaki. (Arany János) Azért tartson valaki valakit hajlékában, hogy az ember még a száját se nyithassa fel előtte. (Tolnai Lajos)
6. (birtokos személyraggal) Hozzátartozó v. vmilyen célra kiválasztott személy. Jó, ha az embernek van valakije a házban. Nekem van valakim erre a feladatra. □ Van talán már valakid [a főispáni állásra]? (Mikszáth Kálmán) Ha valakije jön. Az apja, vagy a bátyja. Akkor engedélyt kér, hogy találkozhassék velük (Kosztolányi Dezső)
7. <Az utána következő főnévvel v. névmással jelöltek közül> egy meg nem határozott v. ismeretlen személy. Valaki más. Ezt valaki olyan tehette, aki Valaki rokon van nála. □ Van-e még valaki vendég? (Vas Gereben) Valakinek szánta, hej! valaki-másnak | Rozgonyi Piroskát: derék Toldijának. (Arany János) Ha valaki betyárféle jönne (Móricz Zsigmond)
8. <Annak jelölésére, hogy a beszélő akár ismert, akár ismeretlen személyre egyaránt gondol; az akárki (A. 1), bárki névmás rokonértelmű szavaként, az általánosítás mozzanatát kevésbé hangsúlyozva.> □ Úgy próbálja valakinek elmondani, amit akar, hogy kicsapom az öccsét. (Móricz Zsigmond) Vetettem szemet valakire öt esztendő alatt? (Móricz Zsigmond)
II. névmás vonatkozó (főnévi) (kötőszóként) (mellékhangsúlyos szóként) (elavult) (Akárki) aki (csak). □ Becsületre méltó jeles gyülekezet Halljon szót, valaki ez helyre érkezett. (népköltés) Valaki ezt mondod, kérlek, gondold meg, mennyi fogyatkozásokkal elegyítteték az a kevés jó. (Pázmány Péter)
III. főnév -t, -je [e]
1. (rendsz. mellékhangsúlyos szóként) <Jelzővel v. névelővel a személy, ember, egyén helyett haszn., de ezeknél választékosabb és divatosabb szóként.> Igen használható, ügyes valaki. Egy ismeretlen valaki felszólalt. Az a valaki volt itt, akiről beszéltünk. □ Megláték egy valakit, aki úgy néze ki, mintha velünk szólani akarna. (Kazinczy Ferenc) Hirtelen fölébredt, s pörölni kezdett egy láthatatlan valakivel. (Ambrus Zoltán) Most lennék félős valaki: Koldus-tarisznyás, nagy legény. (Ady Endre)
2. (kiemelő hangsúllyal, rendsz. állítmányként) Nevezetes, kiváló tulajdonságaival v. társadalmi helyzetével kiemelkedő személy. Ő már valaki a faluban. □ Megsokasodtak vad üldözőim. Így jár az ember, aki valaki. (Ady Endre) Soha ezek, soha nem mehetnek el ebből a városból, Csak itthon emberek, férfiak, valakik. (Móricz Zsigmond) [Turi Dani] senkiből valakivé lett, elsővé a maga alacsony szintű világában (Móricz Zsigmond)
3. (birtokos személyraggal) Olyan személy, akihez szerelmi kapcsolat fűzi a szóban forgó személyt. Van valakije: a) van választottja; b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) van szeretője. □ Kisasszony, magának már van valakije. (Mikszáth Kálmán) Itthon van Livia? Itthon van, de van nála valaki. (Ambrus Zoltán)