VAKONDOK főnév -ot, -a v. -ja, (kissé
régies) vakond -ja, (
elavult) vakandok -ja
Túrásokkal sűrűn jelzett föld alatti járatokban élő, elcsenevészedett szemű, külső fülkagyló nélküli, bársonyos, csaknem fekete bundájú, a patkánynál kisebb rovarevő állat (Talpa europaea).
A palántákat kitúrta a vakondok. A gyerekek vakondokot fogtak. □ Világosság, téged szomjazálak, S mint vakandok, föld alatt lakom. (Petőfi Sándor) Mint a vakondok, vak dühében, Magát a föld gyomrába fúrta mélyen. (Tompa Mihály) A fakeresztek gyökerét kivájják A nagy esők, borús vakondokok. (Juhász Gyula) A mezőkön | némán túr a vakond, kis púpjai nőnek a földnek. (Radnóti Miklós)
- Szóösszetétel(ek): vakondokfogó.