VIZENYŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <földterület>, amelyet a talaj szintjéig érő, magas talajvíz állandóan nedvesen tart, és mocsarassá, süppedőssé tesz. Vizenyős lapály, part, talaj. □ Már a tábortól tova voltak ronda mocsárok Közt, vizenyős lápokon. (Vörösmarty Mihály) Körötte lapályos, vizenyős rét, zsombok
(Arany János)
- 2. (orvostudomány) Olyan <szerv, testrész>, amelyben vizenyő van. Vizenyős lábak. Vizenyős a tüdeje.
- 3. (átvitt értelemben) Megtört, homályos, zavaros fényű <szem, tekintet>. Vizenyős szeme van. □ Miket izgatott fel Néma kinoktól vizenyős szemednek Szép tüze bennem! (Csokonai Vitéz Mihály) [A látogató] vizenyős szemecskéi mélyen beesettek. (Krúdy Gyula)
- 4. (átvitt értelemben, ritka) Érdektelenségbe fulladó, unalmasan szétfolyó <megnyilatkozás, szellemi alkotás>. □ Iduna
vékony füzetben hagyta ránk szelleme jobb részét, csak Molnár Borbála vizenyős elbeszélései duzzadnak tenyérnyi kötetté. (Arany János) Untatta vizenyős udvarlásával. (Reviczky Gyula)
- vizenyősség.