Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VISSZATÉRÍT tárgyas ige
  • 1. (ritka, irodalmi nyelvben) Az elhagyott útra visszaterel, visszatérésre bír vkit, vmit. □ Solimán intésével visszatéríté őket. (Jókai Mór) Hátralovagolt …, hogy visszatérítse a széledezőket. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Vhonnan elpártolt v. kilépett személyt, csoportot> újra rávesz vkihez, vmihez, vhová való csatlakozásra. Az ellenreformáció visszatérítette a katolikus hitre a főurak jelentős részét. Az ígérgetések visszatérítették az elégedetlent. || a. (átvitt értelemben, választékos) Visszatérít vkit vhova: arra készteti, hogy előbbi állapotába, helyzetébe visszatérjen. □ E szív fogja őt az elhagyott pályára szelíden visszatéríteni … (Kölcsey Ferenc) A borszesz mindig jobban kezdé visszatéríteni állatiságából. (Jókai Mór)
  • 3. (választékos) <Adósságot, pénzt, tartozást> megad, megtérít, visszafizet. A költségeket nem térítik vissza. □ Ön vissza fogja nekem téríteni, amit tőlem kölcsönkapott. (Jókai Mór) Ha több az elégnél, amit ez a föld ád, Csak övé az mégis, térítsük vissza hát. (Mikszáth Kálmán)
  • visszatérített; visszatérítget; visszatéríthető; visszatérítő; visszatéríttet.