VISSZATETSZÉS [visszateccés] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos)
A visszatetszik (1) igével kifejezett állapot, hatás, érzés, az a tény, hogy vkinek visszatetszik vmi; (más(ok)ban keltett) nemtetszés, ellenérzés.
A visszatetszés nyilvánítása, jele; visszatetszéssel fogad, hallgat vmit.
Szavait visszatetszés fogadta. Javaslata élénk visszatetszésre talált. A céltalan vita visszatetszést keltett v.
szült a közönségben. A hallgatóság kinyilvánította, megmutatta, nem titkolta visszatetszését. Indítványa, ötlete visszatetszéssel találkozott. □ A törvényszék kuruc tagjai közt halk morgásban volt észlelhető a visszatetszés. (Jókai Mór) Gertrud
kegyenceit
hivatalokkal halmozta el; ami
a főurak visszatetszését keltette föl. (Gyulai Pál)