VISSZATORLÁS főnév -t, (-ok), -a (
régies,
választékos)
A visszatorol (1) igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye; megtorlás, bosszú.
Visszatorlást fogadott, ígért; visszatorlással fenyegetőzik. Visszatorlással élt vkivel szemben. A visszatorlás nem maradt el. □ El vagyunk határozva
a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenzékeskedésre jogszerű visszatorlással felelni. (Kossuth Lajos) A visszatorlások mint láncszemek egymást szülik. (Szigligeti Ede)