VAKARÓDZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) vakarózik ..zzék (..zzon)
- 1. Vakarja (I. 1) magát. □ Ha szembe dicsérnek
, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék, s nem volna szabad vakaróznom. (Petőfi Sándor)
- 2. (bizalmas) Kellemetlennek, kínosnak érez vmely feladatot v. helyzetet, s ezért viszolyog tőle. □ Gyerünk!
És az öregúr ment vele. Egy kicsit vakaródzott, egy kicsit köhögött, de mégis csak ment, ment, mint a kötélen húzott tehén. (Gárdonyi Géza) Abban az időben még valahogy vakaróztak a magyarok, ha a nevük az újságba került. (Krúdy Gyula)
- 3. (ritka, népies, gúnyos) Magasabb társadalmi rétegbe törekszik, és jómódját fitogtatja. □ Mire való az, hogy ekkora esküvőt tartottak?
de vakaródzik! (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: kivakaródzik; megvakaródzik.
- vakaródzás; vakaródzó.