VAGYONBUKOTT [mb v. nb] melléknév és főnév (jogtudomány, 1945 előtt)
<Tőkés gazdasági rendben> olyan (természetes v. jogi személy), akinek v. aminek a vagyonára csődöt rendeltek el. Vagyonbukott kereskedő, vállalat. A vagyonbukott elvesztette rendelkezési jogát vagyona fölött. □ Mirabeau grófné
rég meghűlt [= kihűlt] vagyonbukott férje iránti szerelmében. (Szalay László)