VISSZAHAJLIK tárgyatlan ige
<Anyagában rugalmas v. tengely, csukló körül forgatható tárgy elhajlítás v. elforgatás után> úgy hajlik, hogy ellenkező irányban rendsz. eredeti helyére v. helyzetébe jut.
A fa lehúzott ága, a meghajlított vessző visszahajlik. Visszahajlott a kinyitott ajtó v.
ablakszárny, mert nem volt kitámasztva. Visszahajlott a kabát feltűrt gallérja. □ Megsodorta bajszát, de az visszahajla. (Arany János) || a. <Ruhanemű vmely része, hajtása> kívánt, szokásos helyzetéből elhajlik, v. nem arra hajlik, amerre kellene.
Visszahajlik a gallér, a kabát eleje.
- visszahajlás; visszahajló; visszahajlott.