VETKŐZIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
A rajta lévő ruhát egymás után leveti magáról.
Éppen vetkőzik; →
félmeztelenre vetkőzik; ingujjra vetkőzik; meztelenre, pőrére vetkőzik. □ Egy ingre volt vetkőzve. (Jókai Mór) Mérsékelt érdeklődéssel nézte
barátját, aki ingujjra vetkőzve játszott. (Herczeg Ferenc) Vetkőzik az édes. Az éjjeli gyolcs fedi már. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben,
irodalmi nyelvben) <Fa> leveleit, lombját hullatja. □ Egy őszi napon, mikor már vetkőztek a fák, [János kertész], leült a kert fala mellé, a nap melegére, a kajszibarackfa sárga leveleire. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: kivetkőzik; levetkőzik; megvetkőzik; nekivetkőzik.
- vetkőzetlen; vetkőző.