VISSZAFELESEL tárgyatlan ige
Válaszra nem váró szavakra folyamatosan tiszteletlen válaszokat ad; többször visszafelel (1a).
A gyerek mindig visszafeleselt neki. Nem mert az öregnek visszafeleselni. □ Erre szembe áll velem, adta kölyke, s visszafelesel
(Mikszáth Kálmán) || a. (
irodalmi nyelvben) Feleselni kezd; visszafelel (2). □ De bizony az is velünk jön feleselt vissza Miklós. (Mikszáth Kálmán) Ha valaki nem értette, mit akar, a legőszintébb méreggel kiáltott rá: "Süket vagy? menni akarok." S ez rendszerint az édesanyámnak szólott, aki idegesen feleselt vissza: "Hallom, hallom." (Móricz Zsigmond)
- visszafeleselés; visszafeleselget; visszafeleselő.