VISSZAÉLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A visszaél (1, 1a) igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység, ill. ennek eredménye; az a tény, hogy vki visszaél vmivel.
Vkinek a bizalmával való visszaélés; hivatalos hatalommal való visszaélés; gátat vet a visszaéléseknek; rájön a visszaélésre; visszaélést követ el; leleplezi, megtorolja a visszaéléseket. □ Visszaélések történhetnek, s történtek is, a játékszínnel. (Kölcsey Ferenc) Nagy visszaéléseket fedeztek fel az ottani folyamszabályozásnál. (Mikszáth Kálmán) Kitűnő hivatalnok volt
Azzal sem lehetett vádolni, hogy visszaéléseket követett volna el. (Kosztolányi Dezső)