VISZKETEGSÉG  főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Nagyfokú (kóros) viszketés érzése. Állandó viszketegség kínozza. □ A bengáli tigris vérszomja csak Szunyogcsipés okozta viszketegség Az irigységhez és boszuvágyhoz képest. (Vajda János)
 - 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmire, vmely cselekvésre ösztönző, nyugtalan(ító) vágy, ösztön. Ellentmondási, feltűnési, nagyzási, szereplési viszketegség; a hazudozás, a nagyotmondás viszketegsége. Szereplési viszketegség bántja. □ Méz csurog a szájából!  tört ki Hibly postamester.  Az enyémről is méz folyna,  replikázik az ellenmondási viszketegségéről híres Levinczy fiskális,  ha a 
 Minka csókolgatna. (Mikszáth Kálmán)
 - Szóösszetétel(ek): bőrviszketegség.