VISSZADÖBBENT [e] tárgyas ige -ett, -sen, -eni [ë, ë, e] (
választékos)
Általában eszközli, okozza, hogy vki visszadöbbenjen (13) vmitől.
- 1. <Hirtelen szokatlan, félelmes látvány, hang> megrémít, és útjában, szándékában megállít vkit. Visszadöbbenti a borzalmas látvány. Visszadöbbentette az éktelen ordítás. □ A várfalakról felhangzó örömriadal [= örömrivalgás] visszadöbbenté egy percre az ostromlókat. (Jókai Mór)
- 2. <Vmely helyzet, körülmény megfontolása, vmely gondolat> megriaszt, és szándékától eltérít vkit. Egy hirtelen gondolat visszadöbbenti. A feladat roppant nehézsége visszadöbbentette. □ Ha valaha nyelvünknek
meg kellene zavarodnia, nem volna nálánál ügyetlenebb a föld kerekségén. Ez a gondolat visszadöbbentheti a gáncsolódót. (Vörösmarty Mihály) A tárgy mérhetetlen gazdagsága az, mely visszadöbbent. (Jókai Mór)
- visszadöbbentés; visszadöbbentett; visszadöbbentő.