VISZONZÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. Általában a viszonoz igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilvánulás, ill. az a cselekvés, hogy vmit viszonoznak (vmivel). A viszonzás kötelezettsége; vki érzelmeinek a viszonzása; a jótett(ek)nek hálával való viszonzása; a köszönés, a látogatás viszonzása; a szívesség viszonzása; viszonzásképpen, viszonzásul: vmely szívesség, szolgálat fejében. Viszonzással tartozik vmiért vkinek. Szerelme viszonzás nélkül maradt. □ Minő szégyen fiatal leánynak
viszonzás nélkül szeretni. (Gyulai Pál) Én az apám s anyám
lendületét akartam belevinni a házasságba, s
nem kaptam harmónikus viszonzást. (Móricz Zsigmond)
- 2. (elavult) Válasz, felelet. □ Ha megszidom, szerelme a viszonzás. (Arany JánosShakespeare-fordítás) A remek beszédre
Teleki László fog viszonzást mondani. (Jókai Mór) Voltak esetek, midőn neki is kellett csípős viszonzásokat elszenvednie. (Vajda János)