VISZONTLÁTÁS főnév
A viszontlát igével kifejezett történés, eset, ill. az a tény, hogy vkit, vmit viszontlátunk, bizonyos ideig tartó távollét, elválás után újra látunk, találkozunk vele, ismét eljutunk vhová.
Boldog, szomorú viszontlátás; a viszontlátás öröme, reménye; a barátok, a szerelmesek viszontlátása; a szülőföld viszontlátása; várja a viszontlátást. □ Elválást nem enyhíthet egyéb, mint a viszontlátás reménye. (Kölcsey Ferenc) Végre megtörtént a Rég várt viszontlátás! (Petőfi Sándor) Meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán) || a.
(A) viszontlátásra! v. <főleg levélbeli közlésben:>
(a) viszontlátásig!: <az újra találkozás lehetőségét, reményét kifejező búcsúzásként, köszönésként>.
A →
vérfagyasztó viszontlátásra. □ Viszontlátásra délutánig. (Eötvös József) Viszontlátásig, győzelem után. (Madách Imre)