Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) <Vmely magasabb helyre jutott test, ritk. személy> előbbi helyére, szintjére hull, visszaesik. A felcsapódó vízcseppek visszahullnak a kövezetre. A feldobott kő, labda visszahull a földre. □ Noszty követte a [patakot] szemeivel, látva, hogy megy neki egy kőnek, s hogy hull vissza gyöngyözve. (Mikszáth Kálmán) A ló nagyokat ugrott, s a magasba dobálta a cigányt. De a more , mindig ügyesen visszahullott a paripára. (Gárdonyi Géza) || a. (választékos) <Felkelni, felemelkedni akaró személy> erőtlenül visszadől, visszaesik. Visszahullt karosszékébe, fekhelyére. || b. (átvitt értelemben, választékos) <Személy> tehetetlenségében vmely előbbi szomorú v. nyomorúságos állapotába, helyzetébe (hirtelen) visszakerül. □ Ez a kicsi anyácska inkább eltaposni engedte volna magát, mint hogy az ő magva visszahulljon abba a sötétségbe, aminek az ura világát tekintette. (Móricz Zsigmond) A kedveskedés nem sikerült. Kár volt erőltetni. Az asszony visszahullott előbbi hangulatába. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Ártó szándék, cselekmény> arra hárul, azt illeti, azt bünteti, akitől származott. Visszahull a vád a vádaskodóra. □ Egy ártatlannak vérét ontja ki, Mely harmad íziglen boszút kiált S a bűnösök fejére visszahull. (Vörösmarty Mihály) A borzasztó vád visszahull az okozó fejére. (Jókai Mór)