VISSZAFOJT tárgyas ige
Általában vmely természetes folyamatot megakaszt, visszatart, elnyom.
- 1. <Érzelmet, indulatot, vágyat> belülről elnyomva tart, fékez, nem enged megnyilvánulni. Visszafojtja bosszúságát, érzelmeit, indulatát. Nem tudta visszafojtani keserűségét. □ Alig bírta visszafojtani dühét, s tört mondatokban szóla. (Jókai Mór) Megfogadtam sokszor én is, Hogy mi bennem ég, viharzik
Rejtve tartom, visszafojtom. (Reviczky Gyula) || a. <Lelki jelenségnek hirtelen kitörő külső megnyilvánulását> az utolsó pillanatban megakadályozza. Visszafojtja a kacagását, a kiáltását, a könnyeit. Nem tudta visszafojtani nevetését. Visszafojtotta panaszait. Nem tudta visszafojtani zokogását. □ Nem igen igyekezett visszafojtani szívből eredt könnyeit. (Tolnai Lajos) Kendőjét a szájára szorította, és a zokogással együtt a mondanivalóját is visszafojtotta. (Krúdy Gyula)
- 2. <Testi, fiziológiai folyamatot> visszatart, elnyom(ni igyekszik). Visszafojtja az ásítást, a csuklást, a köhögést. Visszafojtja lélegzetét. □ Mint
légtornász a katasztrófa pillanata előtt, Imrus visszafojtotta
lélekzetét. (Babits Mihály)
- visszafojtás; visszafojthatatlan; visszafojtható; visszafojtó.