VISSZABÚJIK tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) visszabúvik, (ritka) visszabú, visszabúj
<Élőlény> előbbi (szűk v. rejtett tartózkodási) helyére visszahúzódik, visszavonul. Visszabújik barlangjába, lyukába, odujába. □ A gazda
kinézett
, s egy éleset füttyentett a kutyáknak
, azzal visszabújt odujába. (Jókai Mór) A medve is kinéz ma vén odvából: | de visszabuj. (Babits Mihály) || a. (bizalmas) <Élőlény, főleg személy> előbbi (tartózkodási) helyére visszamegy, visszahúzódik. Visszabújik az ágyba, a meleg szobába. || b. (átvitt értelemben) <Égitest> újra eltűnik vmi mögött. A hold, a nap visszabújt újra a felhők mögé.
visszabújás v. visszabúvás; visszabújó v. visszabúvó; visszabújt v. visszabútt.