VISZONY főnév -t, -ok, -a
Általában két v. több személynek, ill. dolognak egymással való kapcsolata, egymásra vonatkozása, egymástól függése, egymásra hatása.
- 1. (kissé választékos) Személyek közötti, rokonságon v. társadalmi érintkezésen alapuló kapcsolat. Baráti, házastársi, rokoni, szomszédi, testvéri viszony; → beszélő viszony; → köszönő viszony; benső, bizalmas, feszült, jó, rossz viszonyban van vkivel. A félreértés megrontotta kettőjük viszonyát. □ Elhatározá, hogy
vele minden viszonyt megszakít. (Kemény Zsigmond) Beszélgettek. Nem voltak ők rossz viszonyban. (Móricz Zsigmond)
- 2. (kissé választékos) Házasságon kívüli nemi kapcsolat. Szerelmi viszony; viszonya van vkivel; viszonyt folytat vkivel. □ A férjed
azért akart megöletni, mivel a Juliánnával való viszonyát felfedezéd. (Katona József) Egy fiatal orvossal, kit a szanatóriumban ismert meg, viszonya volt. (Kosztolányi Dezső) A kalandból rendes viszony lett. (Hunyady Sándor) || a. (ritka) Szerelmi kapcsolat, flört. □ Csodálatos, minő őrült nemünk! | Ha az előítélettel szakít, Vadállatúl rohan a kéj után
Ha nem szakít, önárnyától remeg
| Miért nem jár középen? Vagy mit árt | Egy kis kaland, egy kis gyöngéd viszony Illemmel olykor, meg nem foghatom. (Madách Imre)
- 3. (sajtónyelvi, hivatalos) A társadalom szervezetéből folyó kapcsolat, amely különféle csoportok, közösségek, ill. az egyén és vmely közösség között fennáll. Állampolgársági, diplomáciai, függőségi, jogi viszony; → szolgálati viszony; az országok közötti békés viszony; az egyház és az állam viszonya. A két ország megszakította egymással a diplomáciai viszonyt.
- 4. (sajtónyelvi, választékos) Embereknek, csoportoknak vmely tevékenységükkel való kapcsolata, benne való részvételük jellege. A munkához való viszony. A bérmunkásoknak saját termékeiktől való függő viszonya.
- 5. Kapcsolat, összefüggés <különféle v. hasonló emberi tevékenységek között>. Kereskedelmi, üzleti viszony. A termelés különféle ágainak viszonya a népgazdaságban. □ A szerkesztői elveket sokszor a kiadó speculatív irányának kellene majd alárendelnem
E befolyás aztán az egész viszony alatt éreztetné magát. (Arany János)
- 6. (többes számban) Viszonyok: (anyagi, gazdasági, társadalmi, politikai stb.) körülmények. Éghajlati, földrajzi, időjárási, közlekedési viszonyok; hűbéri, kapitalista viszonyok; → termelési viszonyok; → kedvező, → rendezett anyagi viszonyok; jó, rendezetlen, szűkös viszonyok között él; jók, rosszak a megélhetési viszonyok; → vagyoni viszonyok; beleéli magát, beilleszkedik, beletörődik a(z adott) viszonyokba; alkalmazkodik a viszonyokhoz; megalkuszik, számot vet a viszonyokkal. □ Megtanultam
a társasági élet viszonyait tisztelni. (Bajza József) Arról beszélt, mennyire nagy szüksége lesz
a barátságomra, hogy tájékoztassam itt emberek és viszonyok között. (Kaffka Margit) A magyar székesfővárosba utazott az itteni viszonyok tanulmányozására. (Krúdy Gyula)
- 7. (választékos) Természeti, lelki és társadalmi jelenségek, folyamatok, történések egymásra vonatkoztatása, egymással való kapcsolata v. egymástól függése. → Okozati viszony; oksági viszony; anyag és szellem, elmélet és gyakorlat, lét és tudat viszonya. □ A legmíveltebb nyelv sem
oly hajlékony, hogy az egymás mellé tett képzetek viszonyait
a legkisebb vonásig kifejezhesse. (Vörösmarty Mihály) || a. (mennyiségtan, elavult) Arány (1). Egyenes, fordított viszony; a számláló és a nevező viszonya; a háromszög oldalainak viszonya. || b. (nyelvtudomány) Szószerkezeteket, mondatokat alkotó szavak között ragokkal v. más nyelvtani eszközökkel (pl. névutóval, szórenddel, egyezéssel stb.) létrehozott, tartalmi összefüggés(ek)re utaló kapcsolat. Nyelvtani viszony; állítmányi, határozói, jelzői viszony; → tárgyas viszony. A ragok a szavak mondatbeli viszonyát határozzák meg.
- 8. (régies) Vonatkozás, tekintet, szempont. □ Az író a maga tárgyát minden viszonyban s minden oldalról
tekintette. (Kölcsey Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): bérviszony; birtokviszony; csereviszony; erőviszony; értékviszony; jogviszony; munkaviszony; okviszony; pénzviszony; termelőviszony; tulajdonviszony.