VISZONOSSÁG főnév -ot, -a, (
régies) viszonyosság -ot, -a (csak egyes számban)
- 1. (választékos) Két v. több személy, csoport, közösség közötti kölcsönösség (1, 2). A viszonosság alapján. A viszonosság megkívánja, hogy
A viszonosság elvéből következik, hogy
□ A szövetség közöttünk csak viszonyosság alapján lehet üdvös. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (Jog) A nemzetközi jog egyik elve, amely szerint az egyik állam csak akkor ad meg bizonyos jogokat a másik állam polgárainak, hatóságai csak abban az esetben teljesítenek bizonyos hivatalos cselekményeket a másik állam hatóságainak megkeresésére, ha a másik állam hasonlóképpen jár el. A szomszéd állammal viszonosságunk volt, és így az ott elfogott gyilkost kiadták hatóságunknak.
- viszonossági.