VISSZAHŐKÖL tárgyatlan ige
<Ember, állat> hőkölve visszatorpan, megtorpan vmitől, vmi előtt.
A ló visszahőköl az akadály előtt. □ A törökök közül egy janicsár lefordult a lováról
A többi visszahőkölt. (Gárdonyi Géza) || a. (
átvitt értelemben) Vmely okból vmi miatt megrettenve meghátrál.
Olyan ember ő, aki mindig visszahőköl a nehézségektől. □ Katánghy ijedten hőkölt vissza. Hogy üljön ő le ezekkel a mágnásokkal! (Mikszáth Kálmán)
- visszahőkölés; visszahőkölő; visszahőkölt; visszahőköltet.