VISZONOZ ige -tam, ..nzott, -zon; -ni v. ..nzani (kissé
választékos)
- 1. tárgyas Vki (vmivel) viszonoz vmit: <vmely személy cselekvésének, magatartásának v. érzésének hatására> vki meghatározott módon cselekszik, viselkedik v. érez. Jótettet hálátlansággal, szeretetet gyűlölettel viszonoz; köszönést, látogatást, jóságot viszonoz; jót jóval, megvetést megvetéssel viszonoz. A jókívánságokat köszönöm, és hasonlókkal viszonzom. □ Amint tőlünk telik, Mi is majd viszonozzuk szivességét. (Madách Imre) Beleszeret egy parasztleányba
, aki nem viszonozza szerelmét. (Gyulai Pál) Utánozhatatlan
kevélységgel viszonozták néhány kávéházi vendég barátságos köszöntését. (Herczeg Ferenc) A látogatásomat csak a pap viszonozta. (Gárdonyi Géza) Ha valami jót sütött, küldött nekik, amit ők hasonlóval viszonoztak. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyas (ritka) Felel, válaszol, mond vmit. Nem tudom, viszonozta. □ Nyelved hiú szót viszonoz. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 3. tárgyatlan (elavult) Vívás közben visszavág. □ Orlay támadó csapásaira amaz folyvást védőleg viszonzott. (Vörösmarty Mihály)
- viszonozhatatlan; viszonozható; viszonzó.