VISZÁLY főnév -t, -ok, -a
- 1. (kissé választékos) Személyek, csoportok, közösségek közt kiéleződött ellentét; ellenségeskedés. Családi, nemzetközi viszály; viszály támad közöttük; elhinti a viszály magvát; viszályt előidéz, kelt, okoz, szít, elsimít, békésen elintéz. □ És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Csatájuk nem volt pártcsata
Mely poklok mélyiből idéz Viszályok angyalát. (Bajza József)
- 2. (elavult, irodalmi nyelvben) Viszontagság, baj. □ Antonius
követni kész | Nemes Brutusnak sorsát s lépteit | Viszályi közt e járatlan világnak. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Bélát iparkodott beszédbe hozni
Minő viszályokon ment keresztül bujdosása közben? (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): belviszály; hitviszály; pártviszály; testvérviszály.
- viszályos.