VIRRADAT főnév -ot, -a, (
tájszó v.
régies) viradat
- 1. A hajnalnak az az első időszakasza, amikor virrad (1). Virradat előtt, után; estétől virradatig; virradatkor; virradattól késő estig; virradattal: virradatkor. Virradatig mulattak a legények. Virradattól kinn van a földeken. □ Virradatkor kinézek ablakomon. (Kazinczy Ferenc) Monda Magyar: viradattal | Visszatérjünk a csapattal. (Arany János) Virradatkor | ott álltam
várakozva; | hogy mit hoz a jövő. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (ritka) A virrad igével kifejezett természeti jelenség; virradás. Már látszik a virradat. □ Hát a viradatnak legelső sugára Rá sütött egyenest faluja tornyára. (Petőfi Sándor)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Egy jobb, szebb korszak, idő, élet kezdete. Már közelgett a virradat.
- Szóösszetétel(ek): virradattájt.
- virradati; virradatú.