VISZOLYOG tárgyatlan ige ..lygok, -tam, ..lygott, -jon
- 1. (kissé választékos) Húzódozik vmitől, vonakodik vminek a megtevésétől. Viszolyog a munkától. □ Nagyon szerette ezt a tanárját
Hilda apját is szerette benne, valami furcsa, viszolygó érzéssel. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Viszolyog a háta: a) (tájszó) <kellemetlen hang v. undorító látvány hatására> borzongatóan kínos érzése van. Viszolyog a háta, ha a falat vakarják. b) (mellékmondat alakjában kifejezett bővítménnyel) utálat, undor fogja el. Viszolyog a hátam, ha arra gondolok, hogy
Még most is viszolyog a hátam, mikor visszaemlékszem rá.
- viszolygás; viszolygó.