VISSZAFOJTOTT melléknév -an
Olyan, amit vki, vmi visszafojt(ott) (12).
Visszafojtott ásítás, harag, kacagás, köhögés, könny, szenvedély, vágy, zokogás; visszafojtott lélegzettel ←. □ A keze
reszketett néha, a sok visszafojtott mérgelődéstől. (Krúdy Gyula) Visszafojtott lélekzettel nézték a szuronyos puskás őrt, aki a kapuban állott. (Móricz Zsigmond)