Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies, bizalmas, kissé rosszalló) A következményeket, a veszélyt legénykedve, makacs v. rátarti könnyelműséggel semmibe vevő v. éppen kötekedve kihívó s feltűnést kelteni akaró bátorság, hősködésre, legénykedésre való hajlam, a bátorság és erő (férfias) fitogtatása. Ha van benne virtus, megteszi. A virtus nem hagyja nyugodni s mindig baja van belőle. Vakon nekimenni az ellenfélnek, ez volt a magyar virtus. Ezt csak virtusból csinálta. □ A boros emberekben föltámad az érdekes virtus: kinek jobb a lova. (Tömörkény István) [A] mulatozásban példás virtust mutatott be a derék földesuraság. (Krúdy Gyula) A piktorrá züllött katonatiszt csupa virtusból megrágja és lenyeli a poharat. (Babits Mihály) Nem volt sportember , nem voltak virtusai, soha nem vetélkedett. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) Merészséget v. ötletességet kívánó ill. szokatlan merészségével, fortélyos megoldásával meghökkentő tett, dolog, ügy. Ez nem nagy virtus. □ Igen, uram, Prágát mi bevesszük haddal!" | "Nem úgy!" a király mond "hiszen az nem virtus." (Arany János) Közönséges embereket legyőzni nem virtus. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben, népies, régies) Dicséretre, követésre méltó erény, érdem, jellembeli kiválóság. Hadi virtus. □ A nép, hogyha szabad s virtusi nincsenek, Gyermek, mely keziben kést s üszököt visel. (Berzsenyi Dániel) Virtussá tette, hogy ő nem hazudik. (Gárdonyi Géza) Rongy országban virtus rongy jószág. (Ady Endre) || a. (régies) Vminek kiváló tulajdonsága, jó hatása. □ Elismerem a kegyelmed medicináinak virtusait. (József Attila)