Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (néha rosszalló) Olyan <személy v. állat>, aki v. amely veszélyes helyzetekben, a következményekkel nem törődve meggondolatlanul bátor; igen merész. A vakmerő lovas átugratott a széles árkon. A csibéit védő vakmerő kotlós szembeszáll a héjával is. Ne légy ilyen ostobán vakmerő. Vakmerően kezet emel vkire. Vakmerő felderítő volt. □ S int a király. S elérte még | A máglyára menőt. | De vakmerőn s hívatlanúl Előáll harmadik. (Arany János) Merész vállalkozásokba fogott , hiszen vakmerő volt és ravasz. (Hunyady Sándor) || a. (rosszalló) Szemtelen, arcátlan. Hogy mer ön ilyen vakmerő lenni?
2. A következményekkel nem törődő bátorságra, merészségre valló. Vakmerő beszéd, bírálat, elbizakodottság, gondolat, lépés, mozdulat, szándék, tett. □ Noszty hozzálépett vakmerően. A leány egy lépést tett hátra. (Mikszáth Kálmán) Hajnal van-e vagy pokol éjfél? | Mindegy, indulj csak vakmerőn, Mint régen-régen cselekedted. (Ady Endre) || a. (régies) Nagy merészséget igénylő <feladat>. □ Nem gyerekség ám ez; vakmerő a próba, Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba. (Arany János)
3. (választékos) Szemtelenségről, arcátlanságról, kihívó modorról v. meggondolatlanságról, elbizakodottságról tanúskodó. Vakmerő beszédmodor, fellépés; vakmerően szókimondó. Gőgje vakmerővé teszi fellépését. □ Az apám a feltűnő és vakmerő belekötésével az emberekbe, azonnal megjegyeztette magát. (Móricz Zsigmond)
4. (túlzó) <Udvariassági, henye kifejezésekben:> Vakmerő vagyok; vakmerővé tesz stb.: bátorkodom, bátorrá tesz stb. Bocsánat, hogy vakmerő vagyok újra magamról beszélni. Jóakaratod az, ami vakmerővé tesz, hogy megkérjelek erre a szívességre.
5. (költői) A valóságot, lehetőségeket nagymértékben meghaladó; szertelenül merész. □ Ki dörömböl az ég boltozatján Vert hadak vagy vakmerő remények? (Vörösmarty Mihály) Minek nevezzelek, Boldogságomnak édes anyja Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság. (Petőfi Sándor)
6. (irodalmi nyelvben) Szédítően meredek v. szédítően a magasba szökellő, s ezért veszedelmeket rejtő <út>. □ E két bolthajtás között egy óriási mű veszi kezdetét, egy vakmerő hegyi út. (Jókai Mór)