Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy>, aki vakar. A lovat vakaró kocsis; a hátát vakaró férfi. || a. Vakarásra való.
II. főnév -t, -ja
1. Éles, rendsz. fogazott szerszám, amellyel állatbőrt v. élő állatot vakarnak, tisztítanak. Sok szőrt kifésül a vakaróval. □ A vakaró sem pihent, nyomban ki kellett szedni a háromhónapos port a Sármányból. (Mikszáth Kálmán) Szépen megfésülködött , úgy megkaparta a fejét, mintha a tehenet kefélné a vakaróval. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Vakarcs (I. 1). Eszel egy kis frissen sült vakarót? || a. (tájszó) Az az eszköz, amellyel a dagasztóteknőre tapadt tésztát, vakarcsot (I. 1) levakarják.
3. (tájszó) Vakarcs (2). Ő a gyerekek közt a vakaró.