VIRÁGÁGY [g-á] főnév
<Kertben, parkban> virágok (2) termesztésére használt, ill. virágzó dísznövényekkel beültetett szabályos, gyak. négyszög v. kör alakú kisebb terület.
Gyeppel szegélyezett virágágy. □ Egy lány ült a padon, a virágágyak előtt. (Kosztolányi Dezső) A rózsafák és virágágyak közt hatalmas fenyők
emelkednek az égnek. (Nagy Lajos) || a. Az ebben termesztett virágok összessége.
Megöntözi a virágágyat.
- virágágyas; virágágyi; virágágyú.