VINCELLÉR [e v. ë] főnév -t, -ek [ë], -je [e] v. -e [e]
A szőlő (3) gondozásával, a szőlőbeli munkák irányításával és a szőlőmunkások felügyeletével megbízott (szakképzett) mezőgazdasági alkalmazott. □ Néhány
gorombaságot váltott budai vincellérjével, aki
éppen a pincében dolgozott. (Krúdy Gyula) Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): vincellérház; vincellérkés.
- vincelléres; vincelléri; vincellérkedik; vincellérség.