VIRÁGCSOKOR főnév
Egy v. többféle virágból (1a), rendsz. növényi levelek, szárak, ágacskák hozzáadásával, tetszetős formában összeállított csokor.
Kezében virágcsokrot tartott. □ Fogta a két virágcsokrot és fölvitte az oltárra a kép elé. (Gárdonyi Géza) A virágcsokor, amelyet
a vidéki színésznő egy reggelen ablakában talált, Szindbádtól eredt. (Krúdy Gyula)
- virágcsokros; virágcsokrú.