VILLANT ige -ott, -son; -ani (-ni) (
ritka)
tárgyas
Villant vmit: okozza, eszközli, hogy vmi villanjon.
Szemét vkire villantja; vmi eszébe villant vkinek vmit. || a. tárgyatlan (-t ragos mérték- v. számhatározóval is)
(Vhányat, esetleg
vmekkorát) villant vmivel: előidézi, hogy vhány alkalommal v. vmely mértékben villanjon vmi.
Villant a szemével; egyet, kettőt villant a tükörrel. Nagyot villantott a zseblámpával. □ Néha egyet villantottak a kardokkal, mintha csak ijeszteni akarnák egymást. (Jókai Mór) Ledobta kalapját és köpenyét, a szolgának csak szemével villantott, hogy hagyjon mindent a helyén. (Karinthy Frigyes)
- Igekötős igék: felvillant; megvillant; odavillant; rávillant.
- villantás; villantó.