Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Olyan <személy v. a szeme>, aki, amely látóképességének híján van; vak. Világtalan koldus. □ Ím, száll a mennyei nemtő, Egy tündér gyermek | Ezt, hős Zongortól nemzette világtalan Olna. (Vörösmarty Mihály) Rám tekint világtalan szemével. Szeme kék, ragyogó és tiszta, mintha látna vele. (Kosztolányi Dezső)
2. (irodalmi nyelvben) Világosság nélkül való, sötét <napszak, hely>. □ Megholt Eurydice, az én szép virágom | De én mégis élek ezen a világon, Világtalan világon! veszett világon! (Zrínyi Miklós) Világtalan börtön mélyén Emlékezzél rá, hogy meghalsz. (Vajda János)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Áttekinthetetlenül homályos <helyzet, állapot>. □ Egy útmutató jegy sem adott neki kezdő pontot a világtalan zavarban. (Jókai Mór)
4. (régies, túlzó) Világtalan világig v. világgá v. világba: a világ végéig, végtelen messzire. □ Az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ok, -ja (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vak ember. □ Jobban lehetne nevelni az ifjakat, ha az atyák arról jobban gondolkodnának. Noha közűllök sokan tudatlanok, és egy vaknak nehéz egy világtalant vezetni. (Mikes Kelemen) || a. (átvitt értelemben) □ Emlékezet, | rokkant barát, nyújtsd a világtalannak | szent félkezed. (Kosztolányi Dezső)