VILLONGÁS főnév -t, -ok, -a
A villong igével kifejezett tevékenység, ill. folyamat, állapot; az a tény, hogy csoportok villonganak (egymással); kisebb méretű és jelentőségű, megszakításokkal folyó harc, háborúskodás.
Kuruclabanc villongások. A határokon állandóan folytak a villongások. □ És most néma dicsőséggel lépdesve
| Összejön a három győző. Bámulva tekintik | Egymást, mint kiket a villongás messze szakasztott. (Vörösmarty Mihály) Fehérvárt nemsokára villongások ütnek ki
(Kemény Zsigmond) || a. Civódó ellenségeskedés, patvarkodó viszálykodás.
Családi villongás. A villongás a két család között évek óta tart. A villongás oka a hagyaték.
- Szóösszetétel(ek): belvillongás; határvillongás; pártvillongás; trónvillongás.
- villongási; villongásos.